Csak egy árnyék

Erősnek hitted magad. Legyőzhetetlennek.

Piedesztálod magasából azt képzelted, irányíthatod a világot.

Manipuláltál – préda leszel.

Uralkodtál – rabszolga leszel.

Normális életet élsz, sőt, inkább irigylésre méltót.

Sikerült elismerést kivívnod, megtalálnod a helyed a világban.

És akkor egy napon…

Egy napon hátrafordulsz, s meglátsz magad mögött egy árnyékot.

Attól a naptól fogva üldöz. Szakadatlanul.

Csak egy árnyék.

Nincs arca, nincs neve. Nincs megfogható indítéka.

Követ az utcán, lekapcsolja mögötted a villanyt, felbontja a postád.

Megfigyel még a legintimebb pillanataidban is.

A rendőröknek hiába szólsz: pszichiáterhez küldenek.

A barátaid furcsa szemmel néznek rád, majd eltávolodnak tőled.

Senki nem ért meg. Senki nem tud, senki nem akar segíteni neked.

Egyedül vagy.

Nem: a félelem folyton veled van.

Ahogy az árnyék is.

Ott van a hátad mögött, az életedben.

Vagy csak a fejedben…?

Mire megérted, már túl késő.

Parancsoltál? Tanulj engedelmességet.

Megvetettél? Tanulj tiszteletet.

Élni akarsz? Halj meg csendben…