A Sátán helytartója

Szalay Károly történelmi regénye a XVII. század első felének Magyarországán játszódik. Még itt van az ország belsejében a török, már Habsburg császár a király; a tényleges hatalom így a főuraké, akik közül sokan jelen is vannak a könyv lapjain: Zrínyi Miklós, Wesselényi Ferenc, Szécsi Mária, Kemény János, Pázmány Péter, de még Bethlen Gábor is. A regény hőse egy sátáni figura: báró Listius László. Alkimista, fekete misés, ördögidéző, méregkeverő, kegyetlen gyilkos és fajtalankodó pederaszta. Talán a jezsuitáknál tanul, verseket is ír, intelligenciáját azonban féktelen szenvedélyeinek és gátlástalan erőszakosságának szolgálatába állítja. Szadista módon kegyetlenkedik közvetlen környezetével – feleségeit éppen úgy nem kíméli, mint jobbágyait –, s leleményességét arra használja, hogy családi kapcsolatai révén mindenkit – még a nádort is – félelemben tartson. A legfelső körökkel érintkezik és mint alchimistára a császár is tisztelettel tekint; elemében mégis akkor van, amikor Bécs és Pozsony lebujaiban múlatja az időt a ledér nők társaságában. S mintha csak túlvilági erők oltalmaznák, rendre kicsúszik az igazságszolgáltatás karmaiból; üldözői, a becsületes, jószándékú emberek hamarabb kerülnek bajba, mint e félelmetes bűnöző.