A rókák csapdába esnek

Liviu ​nyitott zakóban, nagykabát nélkül rohan el a függöny rése mellett. Jön Liviu, olyan, mint akit kergetnek, mondja Paul, gyorsan leül a konyhaasztalhoz, és belekortyol a hideg teába. Adina a konyhafüggöny mögül látja, hogy Liviu be se zárja a kaput, elrohan a kopár orgonabokrok mellett. Sálját a kezében tartja. Adina behúzza a függönyt, gyorsan leül Paul mellé, és kezével támasztja a fejét. Fordul a kulcs a zárban. Liviu arca vörösre izzadt, sálját a konyhaasztalra veti. Nem halljátok, hogy mi van az utcán, lihegi, gyertek a szobába.Remeg a keze, amikor bekapcsolja a tévét, Ceausescu nem tudta megtartani a beszédét, mondja, lehurrogta a tömeg, egy testőr húzta be a függöny mögé. Adina sír, a képernyőn összemosódnak az elhajított kövek, az ablakok, a központi bizottság, s előtte sok-sok kabát összepréselődve, szántófölddé mosódik össze az ezer meg ezer kabát, a földek fölött üvöltés száll. Adinának ég az arca, álla elernyed, keze könnyes, a kiabáló apró arca szemek kocsonyás tömegévé váltan az égnek fordul. Szökik, üvölti Liviu, menekül, vége, üvölti Paul, ha menekül, akkor vége.Az erkély fölött helikopter lóg a levegőben. Egyre kisebb lesz, elúszó, szürke pont, mely végül eltűnik.A képernyőn feketefehér égbolt tátong üresen.