Zsákutca

"Mindketten nekifeszültek az ajtónak és addig erőlködtek, míg nagy nehezen be tudtak jutni. Laci rögtön felgyújtotta a villanyt. – Úristen! – kiáltott fel. – Az apám! A földön véres fejjel ott feküdt Tatár bácsi. A két férfi lehajolt és rémülten tapasztotta fülét a sérült ember mellkasára. A szív gyengén, de egyenletesen dobogott, a házfelügyelő alig hallhatóan nyögött. – Maradjon itt – szólt Laci Gerához. – Hozok orvost. – De mielőtt elindult volna, még benyitott a kivilágított szobába. Szabó Ágnes keresztben feküdt az ágyon. Laci rákiáltott, de nem kapott választ."