Kalózok az űrben

– Te vagy a legszebb nő, akit valaha láttam – modnta Raito melegen.– Ezért vettél feleségül? – kérdezte Begga hamiskás mosollyal. Szép arcát világosbarna hajkorona keretezte.– Ezért is – hangsúlyozta a férfi, majd magához húzta a nőt. – Senkinek sincs ilyen csinos felesége! Ilyen kislányos derekú, karcsú, szép szemű, bájos asszonya. Csókolj meg!– Itt? Most? – Begga nevetve bontakozott ki férje karjaiból. – Elfelejtetted, hol vagyunk.– „A mérhetetlen mindenség közepén” iszonyú távol a lakott és lakatlan világoktól…" – idézett Raito egy verset. Begga válaszul megsimogatta a férfi homlokát:– Térj magadhoz, szívem. Az igaz, hogy a mérhetetlen kozmosz közepén, de egy harmincszemélyes utasszállító fedélzetén vagyunk, ahol bizony rajtunk kívül is akadnak utasok. Annál is inkább, mert erre a járatra az összes jegyet eladták…