Cipőpuli

"Később, amikor Constantine a nagy ház felé lépdelt, fülében ütemes dobolás, tenyerébe melegen simult a negyvenötös, sziréna süvített a háta mögött az éjszakában, arra gondolt, hogy az egész akkor, ezen az úton kezdődött, amikor az ég felé bökött a hüvelykjével, és ez a kocsi megállt. Vagyis mindaz, ami egy emberrel történik, valami ilyen csekélység, véletlen semmiség hozza mozgásba. Erre gondolt és nevetett. De ment tovább.- Meg kell majd állnom, Connie - mondta Polk. - Valamivel Dunkirk előtt. Egy pasas tartozik nekem némi suskával, be akarom gyűjteni. Oké?Constantine csak bólintott, és lehunyta a szemét. Hallgatta a háromnyolcvanhármas dorombolását, és a szabadon szárnyaló szél simogatására gondolt."