A szarvastallér legendája

A ​mesék esztétikai értékét elsősorban írójuk humánus szemlélete, művészi egyénisége, gazdag képzelete és eszközeinek eredetisége határozza meg. Mindez persze nem függetleníthető az izgalmas cselekménytől. Hauff klasszikussá vált meséi e „követelményrendszernek” tökéletesen megfelelnek. Közülük a jelen válogatás mellett – A kis Mukk története, Szaid kalandjai, Orros, a törpe – két régóta nem publikált történetet tartalmaz. Egyikük a kötet címét adó monda a Felső-Svábföldön álló Hohenzollern várának uráról, a „Zollerni viharról” szól. A goromba, hallgatag ember korán megözvegyül, s a mostoha két kapzsi ikerfia ki akarja forgatni a szelíd és kedves elsőszülött fiút, Kunót az örökségből. A fiú korai halála gonoszságukat ellenükre fordítja. A gonosz – tanítja a mese – önmagát fosztja meg minden földi jótól, s az ikrek élete nem ér már egy szarvastallért sem.

Hauff meséi valóságos miniatűr krimik, s felvetődhet a kérdés: nem ültetnek-e az efféle „kegyetlenségek” szorongást a gyermeki lélekbe? A valóság azonban az, hogy e mesék csak felszínre hozzák a már meglévő és valós dolgokhoz kötődő félelmeket. Így a katarzis útján felszabadul a gyermeki tudat, s mindez a képzelet szabad szárnyalását segíti. Ezért is ajánlhatók jó szívvel e mesék a 6-12 éves gyermekolvasóknak.