Szentségvivők

Érdekessége mellett dokumentumerejű Berde Mária Szentségvivők című regénye, amelyben az erdélyi irodalmi életről fest – résztvevőként – körképet. A Szentségvivők a magyar nyelv és irodalom erdélyi napszámosai. A könyv szerint egy szász, egy izraelita és egy székely ocsúdnak fel a trianoni összeomlás után legelőször a letargiából, ők gondolnak először az irodalmi élet megindítására. Az erdélyi irodalmi élet bemutatásának hátterében a 20-as évek Erdélyének társadalmi viszonyait boncolgatja a szerző megrázó őszinteséggel.

A kötet cselekményének starthelyzetét Benedek Marcell könyvünk utószavában így jellemzi: „- Valamit csinálni kellene –, így kezdődik, s ahogy ez a három szó eldöng a koporsó levegőtlen némaságában, az művészet és történelem egyszerre. Fejbeütött emberek, fejbeütött ország, tájékozatlanság, álhírek, képtelenség a lázálomszerű valóság befogadására, mozdulatlanság, mint tiltakozás a valóság ellen – árulás minden mozdulat, mert a tények elfogadását, a belenyugvás egy fajtáját jelenti… ilyen körülmények közt sóhajtja el egy nyughatatlan szellem: valamit tenni kell – és megszületik az erdélyi irodalom. Szentségvivők.”