Ám a kövek nem hallgatnak...

„Madame Baleine elsápadt.

Destin ránézett, majd az orvos után indult.

A rendelőben talált rá, amint remegő kezekkel kutatott a szekrényekben és fiókokban.

Feldúltan fogadta a felügyelőt, kezével hajában túrt.

– Eltűnt – közölte döbbenten. – Egyszerűen érthetetlen.

– Hol tartotta?

– A mérgek közt, természetesen.

– És a szekrényke kulcsát a kulcscsomóján tartotta?

– Nem, az íróasztal oldalfalán lógott, egy rejtett helyen. Csak

Madame Reigner tudott róla, az asszisztensem. De érte tűzbe tenném a

kezem.

Az íróasztalhoz lépett.

– Itt van! – kiáltott fel. – Igen, de a Scopolamin eltűnt – tette hozzá tanácstalanul…”