Viaszfigurák

A két világháború közötti időszak magyar irodalmának kiemelkedő írónője, akit a Bujdosó könyv címet viselő naplója tett híressé majd hírhedtté, valódi irodalmi erényeket és értékeket leginkább a novelláiban mutatott fel. A Viaszfigurák című elbeszélés-gyűjteménye először a Singer és Wolfner kiadó gondozásában, nem sokkal az I. Világháború után jelent meg. Érdekes, hogy az elmúlt két évtizedben újra felfedezett írónő eme értékes novelláskötete máig nem olvasható modern kiadásban.

A gyűjtemény értékét növeli az erős kritikával végzett kiválasztás. Hosszú, termékeny alkotói éveknek csak a legértékesebb termése került bele a kis kötetbe: az itáliai reneszánsz korából származó mitológiai mesék, a lélek fájdalmas mélységeiből felbuggyanó sötét fantáziák és rapszódiák, háborús történelmi novellák, merész vonalú lélektani vázlatok. Tormay Cécile-nek ezekben a novellákban lehetősége volt arra, hogy A régi ház című, legnívósabb regényében már megtalált és megcsodált erényeit tovább fejlessze, buján kivirágoztassa.

Szerb Antal a következő szavakkal méltatta a Viaszfigurák darabjait: „Novellái közt kis remekművek akadnak. Tormay Cecile művészete akkor érte el teljes magasságát, amikor távoli dolgokat rajzolt, skandinávos, távolságos, kék és jég-fehér, hó-piros színekben. Ezért mesébe vesző novellái a legbiztosabb értékek.”