Maigret és a hajnali vendég - Válogatott novellák

– ​Rendes kislány volt, bizonyára a szüleivel élt… Hanem egyszer csak Georges Bompard belépett az életébe. Udvarolt magának, maga nekiajándékozta az ártatlanságát, ő pedig végképp a bűvkörébe vonta.

Céline elfordította az arcát, mert rájött, a felügyelő csak azért beszél, hogy lássa, miként reagál rá.

– Ponyvaregényt ír? – csúfolódott, de a hangja nem volt olyan közönséges, mint szerette volna.

– Ez tényleg olyasmi: a csábítás után jön a hűtlen elhagyás.

– Aha. Szóval Georges közli velem, hogy elválnak útjaink, mire én megölöm, elrejtem a kést… Tényleg! Vajon hova rejthettem a kést?

– Bocsánat! Honnan tudja, hogy késsel ölték meg?