A titok

Lakatos Menyhért (Vésztő, 1926) 1970-ben jelentkezett írásaival, s hamarosan jelentős sikert aratott az azóta több ízben és számos idegen nyelven is megjelent Füstös képek (1975) című, ma már klasszikusnak számító regényével. 1976-ban és 1993-ban József Attila-díjjal ill. Füst Milán-jutalommal ismerték el írói teljesítményét. További művei: Angárka és Busladarfi (1978), A hét szakállas farkas (1978), A Paramisák ivadékai (1979), Az öregfazék titka (1981), Csandra szekere (1981), Akik élni akarnak (1982), A kosszú éjszakák meséi (1995).

Lakatos Menyhért prózaművészetét az elemi erejű mesélőkedv és mesélni-tudás jellemzi. Történetei mindig többrétegűek – a kifejező írói nyelv rejtett vagy kevésbé rejtett mitológiai, népmesei elemeket hordoz, miközben eleven és érzelemteli históriákat közvetít. Könyveinek különös sajátossága, hogy az olvasó nem érzékeli a távolságot, azt a bizonyos üvegfalat, ami őt a könyv szereplőitől és helyszíneitől elválasztja. Épp ellenkezőleg, éreznie kell, hogy nincs menekvés: amiről olvas, az magához vonzza, annak már ezután végzetesen részévé és tudójává vált.