[Munkácsy 02] • Aranyecset

Az Aranyecset második kötete Munkácsy Mihály regényes életrajzának, amelyben az író a főhős párizsi éveit mutatja be, a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, és a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást. Örök lobogás, folytonos ihletettség Dallos Munkácsyjának jellemzője. Amolyan sodró ember ő, aki könyörtelenül meghódítja ecsetjével a valóságot, lendületével környezetét, lobogásával az asszonyokat, aki élete végéig megtartja a szegények közül jött ember önérzetét, öntudatát, még akkor is, amikor elragadja a pénzkeresés szenvedélye, amikor nagyúri házak portréfestője lesz.

Megható színekkel ábrázolja az író Munkácsynak a tragikus sorsú másik magyar festőhöz, Paál Lászlóhoz fűződő, mély érzelmekkel teli barátságát, melyben izgalmasan elegyedett a kétféle egyéniség és a kétféle festőiség anyaga. Munkácsy körül drámaian sok a halál, szinte mindenkit elveszít, akihez igazi, mély érzések fűzik, mégis meg tudja őrizni a művészetbe és az emberiségbe vetett hitét, amely erőt ad neki életének utolsó, embertelenül nehéz hónapjaihoz is.