Április bolondja

Az ​író írja könyvéről: A második világháború nemcsak óriási kataklizma

volt, de nagy téma is (főleg nekünk, túlélőknek); csak hát mit nem

mondtak még el róla? Mindent elmondtak – gondolja csüggedten az ember –,

mindent elírtak előlem, ami csak megtörtént. Akkor hát írjuk meg azt,

ami nem történt meg, de megtörténhetett volna. Ha egy témának már a

csontját is lerágták, ha agyonírták, amúgy is jobb, ha nézőpontot

változtatunk: a groteszk ilyen új látószög. Ezt nem én találtam ki, a

világirodalom (Joseph Heller, Günther Grass, Örkény István) számos

példával szolgál. Az Április bolondja tehát groteszk, a „mi történt

volna, ha?…" – józan ésszel mérve értelmetlen, de valójá-

ban nem is oly képtelen – kérdésére keres választ. Az évtizedeket

szívósan túlélő történelmi illúziókat komolyan veszi, és megkísérli

szétpukkasztani őket. Témájával ide illik, úgy érzem, az a másik, húsz

évvel ezelőtt készült írásom is, ami akkor még szokatlan hangvételével

próbált újszerűen szólni a felszabadulásról.