Nem vagyunk angyalok

A kötet elbeszéléseinek nagyobb része ezt a kort idézi fel; keserédes történetek ezek, úgy mulatságosak, hogy közben néha kicsordul a könnyünk, és szomorúak is persze, ám közben, észrevétlenül mosolyra húzódik a szánk. Nem másokon, magunkon nevetünk, ilyenek vagyunk, ilyenek voltunk, angyalok is, ördögök is, az írónővel együtt; ő sem volt jobb, sem rosszabb azoknál a hétköznapi embereknél, akiknek és akikről mesélt. És mesél most is, hat évvel a halála után, szemüvege mögül megcsillan játékos és mélyre látó tekintete, amelyből elpusztíthatatlan emberszeretet sugárzik felénk.