A rátóti legényanya

A magyar folklórból sokak által ismert népmesetípus, a rátótiáda, az anekdotikus elbeszélésmódba ágyazott képtelen történetek laza szálakkal összefűzött sora, melyet a vérbő humor, poénok, gegek, szójátékok és helyzetkomikumra épülő, a szó legszorosabb értelmében röhögtető tréfák özöne fűszerez.

Regényében A rátóti legényanyában ezt a hagyományt eleveníti föl Schwajda György. Miként a cím is elárulja, a cselekmény egy „rátótiasan” képtelen alapötletből bontakozik ki: egy megesett ifjú, a falu aprajának-nagyjának egy emberként való tiltakozása ellenére sem hajlandó elvetetni magzatát, sőt az elképedt, dühös és szégyenkező rátótiak szemébe vágja, tegyenek bármit, ő minden körülmények között világra hozza gyermekét.

Ekkora szégyent azonban az önérzetes, példamutatóan lokálpatrióta faluközösség nem tud elviselni, s bölcs elöljáróik – a tanácselnök, a párttitkár, a plébános és a nagyeszű iskolaigazgató – vezetésével lázas tevékenységbe kezd, hogy elűzze a világ közepe, Rátót fölé tornyosuló vészt…