[Hód 17] • Hód-04-Hód és a lábon járó őrület

A repülő széles ívben fordult egyet, majd zökkenőmentesen talajt fogott, s a dzsippel csaknem egy időben ért Banáékhoz. A nyomozók kiugráltak a kocsikból, s körülfogták az AN-2-est, amelynek motorja leállt, s a pilóta a földre ugrott. Kemény léptekkel az elhárítás főnökéhez ment, feltolta homlokára a szélvédő szemüveget, és kihúzta magát.

– Ezredes elvtárs, Hód főhadnagy jelentem: az értékes szállítmánnyal megérkeztem. Köszönöm a fogadtatást!

Bana örömében csaknem megölelte a beosztottját, aki vidáman visszaperdült a géphez, kinyitotta az ajtót és beszólt:

– Hölgyeim és uraim, megérkeztünk. Tessék kiszállni!

Blumenstock tűnt fel elsőnek az ajtóban, és a pilótára förmedt:

– Hol az istenbe voltunk eddig?

Akkor látta meg a géppisztolyos civileket. Halálfehér lett. És csak suttogni tudta: – Glaser, és megölöm magát!