Gombháború

Két hegyvidéki falucska - Longeverne

és Velrans - emberemlékezet óta ádázul gyűlölködik, nem csoda

hát, hogy a gyerekek közt is kitör a háború. A velrans-iak

szörnyű sértést vágnak a logeverne-iek fejéhez, és Lebrac

vezér, a két Kobak fiú, Pepe, Duda, Cinege meg a többiek

rettenthetetlen vitéz úgy határoz, hogy a becsületükben gázoló

mocskolódás vért, pontosabban gombot kíván. Igen: gombot. Mert

az öreghegyi Nagycsalitban zajló tusának az a célja, hogy foglyot

ejtsenek, akit "kinzócölöphöz" állítanak, s levágják

mindenét, ami levágható: gombot, nadrágtartó, passzományt,

"cipőperklit." És ahogy az már az ilyen nagy háborúkban

lenni szokott , van itt tömegverekedés és párviadal, hősi tettek

és árulás, csel és ellencsel, no meg szerelem. A szerző és

előszóban, tapintatosan közli, hogy se nem gyerekeknek sem nem

ifjú szüzeknek írta az 1912-ben megjelent könyvét. Ami azt

illeti, elég sok szabadszájúság van benne ahhoz, hogy ezt könnyen

belássuk. Bognár Róbert telitalálat fordításával mégis régi

adósságunkat törlesztettük, hiszen a francia gyerekek úgy

forgatják ez a regény mint a mieink a Pál utcai fiúkat.