Tavaszi-tarlat

„Nem árt, ha a forradalom kitörése

előtt néhány nappal kórházba vonul az ember, a forradalom

leveréséig ott is marad, a megtorlás alatt pedig békésen

lábadozik otthon. A sors így megóvja attól, hogy a kritikus

napokban rosszul döntsön, sőt döntsön egyáltalán, és róla

sem dönthetnek rosszul sem a forradalom idején, sem a leverése

után azok, akik mások életéről döntenek"Tizenegy

éves koromban, 57 tavaszán olvastam egy különös újságcikket.

Negyvenkét évvel később, váratlanul bukkant fel az

emlékezetemben, és pillanatok alatt egy regény eleje és vége

rémlett fel bennem, hogy már csak a két végpont közötti

szöveget kelljen megírnom. Nyomozni kezdtem az újságcikk után.

Két hónapi kutatás után már-már lemondtam a regénytervről -

epikai hitel nélkül nem érdemes prózát írni -, amikor

rábukkantam. Egyszerre ott feküdt előttem a cikk, nem álmodtam,

nem képzelődtem: létezik, és ami engem érdekelt, ott volt

olvasható a második hasáb közepén. A mindennapi életről nem

sok írott forrás maradt fenn. Hálás vagyok mindazoknak az

ismerősöknek és ismeretleneknek, akik személyes találkozókon,

telefonon vagy e-mailben az apró részleteket firtató kérdéseimre

készségesen, lelkesen válaszoltak, és megosztották velem saját

és családi emlékeiket. Spiró György