Vadrózsa ága

Élete utolsó öt hónapjában vetette papírra Tamási Áron önéletrajzának e könyv lapjain következő sorait, melyben férfikoráról beszél, Amerikából való visszatérése után, írói pályájának a 30-as évekre eső nagy sikereiről, erdélyi és budapesti íróéletéről. A munka, a visszatért teremtőkedv hirtelen fellobbanása a továbbélés hónapjaival ajándékozta meg őt. "Írt, mint régen - állapítja meg róla a barát és írótárs Illés Endre a Vadrózsa ága elé írt bevezetőjével. - De "írni" már nem tudott. Feleségének mondta tollba utolsó könyvét. Egyik nap mondta, a következőn javította. Úgy megerősödött, hogy saját írásával javíthatta az idegen betűket. Május 26-án délelőtt halt meg. Előző este még javítva formálgatta mondatait. És két nappal előbb, május 24-én, még ragyogó, ingerkedő csoportképet festett íróbarátairól."Tamási Áron utolsó, félbeszakadt vallomását csúfolódás és megbocsátás, kajánság és megértés, irónia és irgalom szövi át, amely mégsem puhul soha ellágyulássá, sohasem vált át olcsó feloldozásba vagy megalkuvásba. Nyilván ez a magyarázata annak, hogy e töredékben maradt önéletírásnak az életmű csúcsai közelében van a helye.