A kék hegyek aranya

Szökés az internátusból Az internátus folyosóin berregve megszólaltak a csengők. A folyosókon hancúrozó gyerekhad lármáját mintha kettévágta volna ez az éles csengőberregés. Szép tavaszi reggel. Pont nyolc óra. A fiúk bevonultak az osztályok padjaiba, a drukkolok álmos arccal hajoltak könyveik fölé, Kovács, az első eminens a III. B-ben merev tartással, öntudatosan ült az első padban, mintha mondaná: - Látjátok, nekem nincs szükségem arra, hogy most magoljak. Én már úgyis betéve tudom a mai leckét. - Ez a hét is jól kezdődik - súgta oda az utolsó padban a szeplős Gergely a pirosarcú Molnárnak, - pont földrajz. Megvan a térképvázlatod? A pirosarcú Molnár Pista sokatmondóan legyintett a kezével, mint akinek minden mindegy már. Őt már hat ökör sem húzhatja, ki a szekundák ingoványából. - Jön - súgta az ajtónál ülő alacsonytermetű Pintér. S a folyosón tényleg felhangzottak Sebők földrajztanár úr jellegzetes, csoszogó léptei. Az ajtó lassan kinyilt, az osztály ünnepélyesen felállt, a rettegett földrajztanár helyett azonban egy feketehajú, villogószemű legényke lépett be.