Tíz esztendő tető alatt

Az ​író vallomása: „Próbálom végigszámolni: csaknem tizenötezer napot

töltöttem hivatali munkarendben – az órák összeadására nem is

vállalkoznék. A negyvenegy évet 1919 nyarán városomban, Kolozsvárott

kezdtem, s 1960 júniusának utolsó napján mondtam búcsút annak az

életformának, mely a maga hagyományos ritmusával szabályozta

mindennapjaimat. Ha mindent summázok, azt mondhatom, hogy legutolsó

munkahelyem – az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda – volt

számomra a legemberibb, olyanféle diszciplína, amely megközelítette a

szellemi elfoglaltság perifériáit. Amikor elbúcsúztam az OFFI-tól,

magánstatisztikát készítettem, mennyit fordítottam százhuszonöt hónap

alatt. Iratáradat kígyózott ki belőle. Ötvenezer oldalnál megálltam. Még

valamennyi lehetett hátra. Úgy gondolom, az élet nagyjából belefért

ebbe a félszázezernyi lapba, halotti bizonyítványoktól kezdve

életviszonylatok jogi együtthatói, a világ kereskedelmének folyondárai, a

festészet nagy, modern mestereinek megnyilatkozásai, sűrített

közgazdaság, sportkalendáriumok, a szentatya karácsonyi üzenetével

együtt… Mily súlyos lehetne megemelni ötvenezer oldalt, egy másolattal?!

Színes volt, szokatlan, nyugtalan, mégis alkalmas arra, hogy valami

képet vázoljak erről az azóta is egyre lombosodó intézményről s az ott

eltöltött négyezer munkanapomról.”