Füstös képek

Lakatos Menyhért 1926-ban született Vésztőn, a község cigánytelepén. Egy kínos-szerencsés véletlen és anyjának okossága, szívós akarata lehetővé tette, hogy középiskolába kerülhessen. A fiú szeretett olvasni, s a tanulásban is szorgalmasnak, kitartónak bizonyult. Regényében egy akkor lezajlott, jellemző családi beszélgetésre emlékezik vissza. „Mi lesz ezzel a gyerekkel?" - tette föl egy alkalommal a kérdést a gyermeke bizonytalan jövőjén aggódó édesanya. „Mi lenne? - kérdezte vissza mérgesen az apa. - így veri meg az Isten azokat a gyerekeket, akik nem hallgatják meg szüleik jó tanácsát. Lehetett volna nagybőgős, vályogvető, akár lókupec is, de nem fűlött hozzá a foga, inkább a sok büdös könyv kell neki. Az Isten bűnnek ne vegye a tettemet, de én addig járatom az iskolába, amíg ki nem kúrálják belőle." Az atyai számítás ezúttal nem vált be: az iskola ugyan való­ban sok keserű, megpróbáló élményben részesítette, de tudásvágya, könyvszeretete töretlen maradt. A középiskola után tovább tanult, a tanítói hivatást választotta, nemcsak egyéni indíttatásból, hanem hogy hasznára lehessen az övéinek, osztályos társainak, a cigányságnak. íróként is ez a legfőbb célja.

Regénye gazdag és drámai életanyagot feldolgozó, nagy művészi erejű híradás saját gyermekkoráról, a cigányság akkori - háború előtti - életéről. Művének egyik rétege: egy lapról lapra fokozódóan izgalmas pikareszk. A csendőrök elől menekülő cigánykölyök egymásra következő kalandjai, a túlfűtötten mozgalmas cigányélet naturalisztikus őszinteséggel, egyben romantikus színekkel ábrázolt jelenetei: őrjöngő tömegverekedések, agyafúrt lóvásárok, kegyetlen népítéletek . . . De nemcsak „civilizáción kívüli" gátlástalan természetességüket tárják elénk ezek a képek és jelenetek, hanem világuk ravasz derűjét, őszinte gyöngédségét és igaz líráját is.

Lakatos Menyhért könyve azonban jóval több izgalmas kalandregénynél. Évszázadokon át megőrzött szokások, különös rítusok, babonák és mesék foglalata, a múlt továbbélésé a jelenben, a regény jelenében - tehát a cigánysors mítoszi erejű látomása is. A regény azt a pillanatot ragadja meg, amikor ez az ősi múltból a jelenig ívelő folyamatosság mindinkább összetöredezik, amikor elérkezik a mítosz alkonya. Amikor már nem lehet élni a mítoszt, csak leírni.

Az elmúlt harminc év magyar prózairodalmának egyik legérdekfeszítőbb művét veszi kézbe kötetünkkel az olvasó -az első magyar cigány regényt.