Lecsó

Minden nyáron elhatároztam, hogy írok a lecsóról, de valahogy mindig elmaradt. Az az igazság, hogy féltem a feladattól. Olyan ez, mintha a szerelemről próbálna az ember valami újat mondani, de persze tudja, hogy lehetetlen, egyébként is mindenki a saját szerelmét és a saját lecsóját tartja kivételesnek. Most aztán, hogy kétszer is volt alkalmam jóllakni M. Bandi egyedülálló ízeket felvonultató sajkodi lecsójából, eldöntöttem, hogy mégis belevágok.Láttam én már jó barátokat csaknem ölre menni a lecsó receptje miatt. Kétségtelen, hogy ez az étel tág teret ad a rögtönzésnek, ráadásul az is el tudja készíteni, aki egyébként nem tud főzni - ettől aztán mindjárt azt hiszi, hogy tud! Van, aki szalonnát pirít a hagyma alá, van, aki nem szereti a füstölt szalonna ízét, ezért például libazsírt használ. Az is kérdés, hogy hosszában vágjuk fel a paprikát vagy karikára, beletegyük-e a magházat vagy sem? (Feltétlenül tegyük bele!) Egyáltalán, milyen legyen a paprika? Édes, erős, vagy vegyesen érdemes használni? A komoly lecsómesterek letérdepelve esküsznek meg, hogy igazi lecsót csak bogyiszlói paprikából lehet főzni. Az pedig máshol nincs, csak Magyarországon, igaz, hogy évről évre kevesebb. Az erős lecsóba általában tesznek fokhagymát, sőt, fél kiskanálnyi cukrot is.