Volt egyszer egy gáláns évszázad

Edvard Radzinszkijt mindig a történelem rejtélyei izgatják – az utolsó orosz cárról és a Sztálinról írt világsikerű műveiben is titkokat próbált megfejteni, s nincs ez másként ebben a könyvében sem. Egyszerre történészként és drámaíróként, a fantáziáját is szabadjára engedve rajzolja elénk a XVIII. század – „a gáláns évszázad” – néhány rendkívüli személyiségét. A könyv leghosszabb írásában az orosz történelem egyik legendás nőalakjának, Tarakanova hercegnőnek a történetét meséli el, akibe a kor legjelesebb férfijai voltak szerelmesek. Ki volt Tarakanova – gátlástalan szélhámos, hamis trónkövetelő, vagy talán valóban a Romanov-ház utolsó leánya, Erzsébet cárnő sarja, aki joggal tartott igényt az orosz trónra? A kérdésre, mely az orosz történészeket mindig is izgatta, Radzinszkij egy romantikus regényben válaszol, amely akkor is szép, ha netán nem minden részletében igaz. A kötet kisebb írásaiban a szerző hasonló titkokat feszeget. Ki volt Casanova? Az életéről híven beszámoló kalandor, vagy pedig író, aki visszaemlékezéseiben egy regényalakot teremtett meg, melynek a tényleges történelmi személyhez vajmi kevés köze van? Ki és mi okozta Mozart halálát – Salieri-e, aki ezt a bűnt élete vége felé bevallotta (vagy magára vállalta), vagy valaki más, akiről eleddig keveset tudtunk? És végül: megérthetjük-e egy hóhér lelkivilágát? Milyen ember volt Nagy Sanson, a francia forradalom hóhéra, s milyen érzésekkel küldte halálba honfitársainak ezreit, köztük a királyt és a királynét is? Radzinszkij e letűnt, oly izgalmas kor utáni sajátos nosztalgiával, színesen festi elénk a XVIII. századot, amely tele volt valószerűtlen, s mégis igaz történetekkel, lovagiassággal és brutalitással, szerelemmel és árulással… s amelyről Talleyrand egykoron azt mondta: „Aki nem élt a XVIII. században, az nem is élt.”