David Gemmell Árnyjáró

Drenai a végpusztulás szélére sodródott. Az ország királyát egy orgyilkos megölte, földjeit vagriai seregek kegyetlen katonái tapossák. Drenai-nak egyetlen esélye maradt a túlélésre, a győzelemre. Egy legendás vért, a Bronzpáncél, ismét lelket önthet az emberekbe és megfordíthatja a hadiszerencsét, ám a páncélhoz csak a Kiválasztott férhet hozzá.Árnyjáró kiszabadítja a vagria-i katonák fogságából Dardalion-t a Forrás papját. Saját vérét itatja meg vele, hogy visszahozza az élők sorába. Ez olyan fordulópontot jelent mindkettejük életükben, amely gyökeresen megváltoztatja hozzáállásukat a világhoz, sorsuk pedig – tudtukon kívül – örökre egybefonódik.Ez a „vérátömlesztés” egyébként meglehetősen furcsa dolgokat eredményez. Árnyjárót, aki tudtán kívül eddig a Káosz malmára hajtotta a vizet, megfertőzi a Forrás jósága, ugyanakkor Dardalion-t a Gonoszság fertőzi meg.Mindketten olyan képességek birtokába jutnak, amellyel teljesebbé válhatnak, talán úgy fogalmazhatnánk, ezek a dolgok hiányoztak eddigi életükből. Árnyjárónak legfőképpen az emberi oldala változik, olyan jellemvonások jelennek meg nála, amik eddig teljességgel idegenek voltak tőle, vagy hidegen hagyták.A pap olyan képességek birtokába jut, melyekkel eredményesen veheti fel a harcot a vagriai Testvériség sötét lelkű mágiahasználóival. Ugyan együtt indulnak tovább, hogy megállítsák az ellenséges sereget és megszerezzék a Bronzpáncélt, de mindvégig mindketten magányos hősök maradnak és csak villanások erejéig alakul ki köztük bensőségesebb viszony.Röviden ennyi Gemmell könyvének története, amely a heroikus fantasy újabb remekműve. A történet elég változatos és váratlan fordulatokat sem nélkülöző. Amikor biztosak lehetünk a dolgunkban, az író mesterien csavar egyet a szálakon, ezzel teljesen új helyzet elé állítva szereplőit, és persze minket is.A főszereplők magukon viselik a magányos hősökre jellemző vonásokat, szinte flegmán, félvállról veszik a legkilátástalanabb helyzeteket is, érzelemmentességüket a végsőkig próbálják megőrizni, némán masíroznak a halába ügyük igazáért. Belül azonban ők is csak érző, emberi lények, még ha nem is mutatnak ebből kifelé semmit.