[Dawn of War 03] • Vihar

Ahogy tisztulni kezdett a feje, a kapitány működésbe hozta a lánckardját, és bizonytalan léptekkel elindult a pilótafülke felé. - Jonasz! - próbálta túlüvölteni az utastérben uralkodó pokoli hangzavart. - Mennyi még?! - Mindjárt! - csikorogta a vén könyvtáros, és az erőpálcájával széthasított egy csápot, ami a pilótafülke ajtajában jelent meg. - Már a hasadéknál jártunk, amikor a pajzsunk megsemmisült. Túl nagy a nyomás... ez a rengeteg démon... túl sokan vannak! - Röppálya? - kiáltott oda ismét Gabriel két vágás között, amivel egy lassan materializálódó bestiát hasított darabokra. - Rögzítve. Mindjárt átérünk! A kapitány és a könyvtáros most már egymásnak vetett háttal folytatták a harcot. Aztán, a következő pillanatban rájuk szakadt a tető. A mesterséges gravitáció azonnal megszűnt, s a belső világítás is kikapcsolt. A repedéseken pedig olyasmi kezdett befelé szivárogni, ami maga volt a vegytiszta Káosz... Rhamah testvért, miközben a Harag Litániáját védelmezi a Káosz erőivel szemben, elnyeli a hipertér egy örvénye. A Vérhollók könyvtárosa az Iszonyat Szemében, egy kihalt planétán tér magához, s hamarosan ráébred, hogy nincs egyedül. S míg ő a holtak városának őreivel csatázik, a bajtársai elindulnak, hogy felkutassák - akkor is, ha a pokol mélyére kell, hogy alászálljanak érte...