Fény az alagút végén

Csak a pénz volt valódi. Négy évvel ezelőtt Harry Bosch, a Los Angeles-i Rendőrkapitányság nyomozója egy filmforgatáson folytatott kihallgatást az egyik fiatal produkciós asszisztensnő meggyilkolásával kapcsolatban, amikor páncélozott furgon érkezett a helyszínre, benne kétmillió dollárral, kellékként az egyik jelenethez. A szállítmányról tudomást szerző, állig felfegyverzett, álarcos banda szinte mozijelenetnek beillő, lélegzetelállító tűzharcban elrabolta a pénzt. Az elmenekülő járművet feltartóztatni próbáló Bosch meglőtte az egyik támadót, a pénznek azonban soha nem akadtak nyomára. A fiatal nő megoldatlan halálával foglalkozó aktát Bosch magával vitte aznap éjjel, amikor elhagyta a LARK-ot.

Történetünkben a nyomozó teljes elszántsággal veti magát az ügybe, eltökélten arra, hogy igazságot szolgáltat a fiatal nő számára. A kiskapukat megnyitó és a bűnösöket elrettentő jelvénye nélkül rájön, milyen kegyetlenül közömbös tud lenni a világ. A megaláztatások és zaklatások ellenére valami mégis hajtja tovább. Nemcsak arról van szó, hogy a halott nő és a rablás között nincs egyértelmű kapcsolat. Nem is pusztán az ügyet tőle átvevő zsaruk iránti együttérzésről, amiért az egyiküket szolgálat közben megölték, a másikukat pedig egész életére tolószékbe kényszerítették. Bosch minden beszélgetés és minden szál után megérzi valami fenyegető erő jelenlétét maga körül; egy szervezetét, amely a filmstúdióknál is nagyobb, és a LARK-nál is könyörtelenebb. Bosch személyiségének soha meg nem hátráló része a legvégzetesebb ellenféllel találkozik: semmi biztosítéka nincs a túlélésre.

Michael Connelly lélegzetelállítóan szövevényes és erőteljes új regényében még tovább finomítja Harry Bosch összetett személyiségrajzát, és olyan könyvet nyújt az olvasó kezébe, amely felveszi a versenyt Raymond Chandler klasszikus detektívregényeivel. A fény az alagút végén Connelly eddigi leghatásosabb regénye, további bizonyítéka annak, hogy ő napjaink egyik legtehetségesebb krimiírója.