Chiara

Amilyen ​romantikusan hangzó az olasz név: Chiara, amire ez a tinédzser lányka hallgat, olyan erős, sőt, provokatívan talpraesett az álmodozásra is hajlamos, bűvös kék szemek mögött megbújó személyisége. Indulatok és fondorlatok szövevényének kellős közepébe születik a kislány. Anyja magyar nemesi család sarja, apja pedig… talán király. Talán… Mert anya és apa nélkül éli titokzatos, kétértelmű beszédek között csordogáló gyermekéveit, különös családi viszályok és veszélyes utazások közepette, nagybátyja, a kétes erkölcsű Giancarlo di Volpe gyámsága alatt.

Chiara di Volpe néha rabnak érzi magát nagybátyja foggiai várában és „Manfredóniától Palermóig nem akadt nála tehetségesebb tolvaj” – ha a sors egy hajóra veti, ugyanakkor több nyelven beszélő, pukedliző kisasszony, ha Nápolyi Johanna udvarába. Az éppen körülötte zajló események függvénye, hogy egyéniségének melyik oldalát hagyja megmutatkozni. A vakmerő leányzó megrettenve és értetlenül áll Piast Erzsébet rá irányuló haragja előtt, de Péter, a johannita lovag bátorsága megremegteti a szívét. De mi köze Chiara-nak Zách Klára tragédiájához?

A romantikát a történelmi események köré építő regény bemutatja a magyar királyi udvarba tömörülő, minden erkölcsi határt áthágó, a gyilkosságtól sem visszarettenő nagyravágyó urak világát, s az erőskezű, tekintélyt parancsoló anyakirálynő Piast Erzsébet összetett személyiségét, aki végül elveszíti a harcot a nápolyi nemesekkel szemben: nem tudja megmenteni a nápolyi udvarban élő, kiszolgáltatott tinédzser korú fiát, és a 17 éves András herceg különös kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosság áldozata lesz.

A Chiara az Atlantic Press Kiadó Női regénypályázatának második helyezést elérő regényéhez méltóan ragadja magával az olvasót az első sortól a végkifejletig.