Attila, a király

- Te fiatal vagy, Adli herceg, harcosaid közül sokan öregebbek, mint te, vagy Titus barátod... De nekünk olyan vagy, akár az apánk... És tudod-e, hogy hívják gótul a fiatal apát? Igencsak hasonlít a mostani nevedre... Mától Attilának, ifjú atyánknak fogunk nevezni!

Az üdvrivalgás csapatról csapatra terjedt... Attila, az apácska, lehetett vagy harmincnégy, esetleg csak harminckét éves, ő maga sem tudta, Mundzuk pedig, az apja, már régen elfelejtette. Ez a név volt a hármashangzat, amely a császárváros előtti síkságon végigzúgott a hunok, gótok és gepidák sorain, és amikor először hallottam, rögtön tudtam, hogy az Attila név rajta marad a hercegen, amíg csak él, és bizonnyal fennmarad a halála után is. A kitűnő osztrák történész, Hermann Schreiber történelmi regényében képzeletbeli római lovag, Titus Claudius, Attila bizalmasa és harcostársa a hun király mozgalmas életének krónikása. Mint Attila legszűkebb környezetének tagja, nemcsak a hadjáratok izgalmas történetét beszéli el, hanem az Európa-szerte rettegett király magánéletét is módjában áll megfigyelni és és megörökíteni. Ahogyan például feleségül vett egy-egy asszonyt, azaz hun szokás szerint hozzátársította a többihez. De legalább négy olyan asszony akadt, akinél egészen másképp történt mindez... A szerző a magyarok legendás „ősét” nem pogány emberevőnek, hanem nagyon is összetett, ellentmondásos, de mindenekelőtt egyenes embernek festi le. Krónikája hiteles korrajz a korabeli Európáról, és benne a hunok világáról.