Drága Kumacs!

Haldimann Éva Svájcban élő kritikus, műfordító, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteleti tagja 1970-ben, a Katalin utca fordítása kapcsán találkozott először Szabó Magdával. Mély barátság szövődött köztük, amely rendszeres levélváltásokban is kifejeződött: 1970 és 2005 között Szabó Magda több mint másfélszáz levelet írt a Genfi Kumacsnak, aki gondosan megőrizte és most közzéteszi ezt az életrajzi és irodalomtörténeti szempontból egyaránt felbecsülhetetlen értékű dokumentumgyűjteményt. A levelekben benne van Szabó Magda egész élete: sikerei és bánatai, írói tervei és azok megvalósítása, a férje, Szobotka Tibor iránti, már-már mitológiai szerelme és a szobotkai életmű posztumusz elismertetéséért végzett fáradhatatlan munkája, közéleti szerepvállalása és ezzel párhuzamos magánya, megélhetési gondjai és késői világhírének megannyi öröme-terhe minden, amiről időről időre beszélgetni akart barátnőjével. Ezekből a remekül fogalmazott, már-már irodalmi igényű megnyilvánulásokból - magánlevelezésről lévén szó - természetesen nem hiányzik némi pikantéria sem: Szabó Magda szereti nevén nevezni a dolgokat, és őszinte véleményt mond pályatársakról, közszereplőkről, rokonokról, ismerősökről, barátokról és ellenségekről.