A Szelek Tornya

,,Félig lehunytam a szemem, mert bántotta a mennyezeti világítás erős neonfénye, a számat viszont elfelejtettem becsukni. Elragadó látványt nyújthattam, akár egy eszelős.

Uli megfogta a karom, és felemelte. Megérintette a nagyszüleim szülinapi ajándékát, és összerezzent, mint akit apró áramütés ért.

- Sejtettem. A szalagamulett - mondta komoran.

- Mi van vele? - kérdezte Konrád.

- Mondjuk úgy, hogy per pillanat száz százalékon teljesít.

- Ezt hogy érted? - kérdeztem bádoghangon.

Helyes kis kesztyűbábnak éreztem magam, aki helyett valaki más beszél.

- Úgy, hogy a létező legerősebb rontás hatása alatt állsz. Hogy nem haldokolsz éppen, azt egyedül a periammatának köszönheted.

Konrád aggódó pillantást vetett rám. Talán azt hitte, azon nyomban szörnyethalok, amint leveszem a periammatámat.

Felkuncogtam. Aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg nem is téved akkorát. Ettől a gondolatmenettől, ha lehet, még jobb kedvű lettem."