A bíbor szirom és a fehér

A bíbor szirom és a fehér az 1870-es években játszódik. Sugár, a vonzó tizenkilenc éves szajha jobb életre vágyik. Miközben a londoni társadalom egyik rétegéből a másikba jutva felemelkedik, egész sereg szeretetre méltó vagy ellenszenves, remekül megrajzolt karakterrel ismerkedünk meg. A körképszerű, több szinten zajló történet középpontjában egy fiatal nő küszködése áll, aki fel akarja emelni testét és lelkét a csatornából. Az első oldaltól kezdve magával ragadó, a viktoriánus kor regényeihez mérhető történet rendkívül gazdag, szövevényes, elbűvölő és élvezetes olvasmány.

„Egy ilyen könyv jobb, mint a szex.” – Time Magazine

„Sok komoly szerző hosszú művéről mondható, hogy nem túl olvasóbarát. Ezek a könyvek tele vannak kitérőkkel és hosszas elmélkedésekkel, amelyek mellett maga a történet veszít fontosságából, ezért ezek a művek olvasatlanul felkerülnek a könyvespolcra. A bíbor szirom olyan komoly irodalmi alkotás, amely leköti, magával ragadja az olvasót. Feltett szándékom volt az olvasó érdeklődésének felcsigázása és megtartása, ezért kézen fogom, és végigvezetem a történeten.

A bíbor szirom megvásárlását latolgató olvasót a következő hatás éri: A vaskos könyv láttán megriad, attól fél, hogy sosem jut a végére. Könyvem hangja - amely egyben egy prostituált és minden jó irodalmi mű hangja - megnyugtatja az olvasót, hogy ne aggódjon, pompás időtöltésben lesz része. Az ígéret valóra válik. Az olvasó nekilát az első mondatnak, aztán elolvassa a másodikat, és hamarosan elérkezik az utolsóhoz. Az olvasók rendszerint néhány nap alatt A bíbor szirom végére érnek, közben alig alszanak, nem veszik fel a telefont, elhárítják a látogatókat és így tovább. Számos olvasó - az ismertetések íróinak többsége is - arról beszél, hogy túlságosan hamar ér véget a történet, örültek volna, ha hosszabb a könyv.

A bíbor szirom piaci sikerét tehát az biztosítja, ha az olvasó nekilát a könyvnek. Ha elkezdi olvasni, a történet magával ragadja, és már nem fordulhat vissza.”

Michel Faber