Viharos tengeren

A ​Viharos tengeren akár jelképe is lehetne szerzője életének. S ha a főhős, Axel Borg gondolatait próbáljuk kibogozni, Strindberg saját életérzése vetül elénk. Minden művében – talán a történelmi drámák kivételével – ott az önéletrajzi vonás, egyetlen mondanivalója önnön egyénisége, maga a skandináv individualizmus. Különösen a nőkkel való viszonya ambivalens: hol piedesztálra állítaná az asszonyt, de ha az nem felel meg az eszményített képnek – rögtön sárba rántaná. Szélsőségesen hímsoviniszta. A nőt alsóbbrendű lénynek tekinti, aki csak átmenetet képez a gyermek és az ember közt; szemben az alkotó, az „übermensch” férfival. Ugyanakkor sátáni gonoszsága a magasabb körökben mozgó elmét romlásba – jelen esetben őrületbe, öngyilkosságba – taszítja.     Ennek az őrületnek a számlájára írhatjuk Borg különös ötleteit, melyek Svédország turistaparadicsommá tételére, jégmentes kikötők, villámvonat-kapcsolat, kereskedelmi útvonal kiépítésére vonatkoznak. De kudarcba fullad legelképesztőbb kísérlete is: az ember mesterséges úton való létrehozása.