Darabont

A ​második világháborús Magyarország úgy jelenik meg ebben a könyvben, ahogy még soha senki nem mutatta meg – egy szovjet hírszerző szemével. Darabont a szovjet katonai hírszerzés ügynökeként rádión jelenti Moszkvának a magyar politikai és katonai vezetés féltve őrzött titkait. A jóképű, huszonéves fiatalember divatos fotográfusként tevékenykedik, de közben a háborúról az utolsó pillanatig illúziókat kergető felső középosztály sírva vigadó életét éli. Szinte természetes, hogy jónéhány pesti úrihölgy ágyában is megfordul a fiatal férfiak javarészétől megfosztott fővárosban, mígnem a parancsnokság kifejezett tilalma ellenére utoléri az igazi szerelem. Emberek és hadseregek sorsára kiható értesüléseit eleinte a Lipótvárosi Kaszinóban szerzi. Később a híres Arizóna mulató rendszeres látogatójaként is hozzájut fontos dokumentumokhoz a doni veszteségekről, Horthy kiugrási próbálkozásairól, a Zrínyi roham-löveg fejlesztéséről, a zsidókérdés „megoldásáról”, a védelmi építkezésekről. Csellel, pénzzel, zsarolással megszerzett információs forrásai között van Horthy Miklós hajdani tengerészcimborája, de van köztük jól értesült aranyifjú, titkos ügykezelő, hadiüzemi főmérnök is. Ez a könyv egyben az első magyarul megjelenő írás arról, hogy 1942 és 1944 között hogyan működhetett nálunk csaknem zavartalanul a szovjet katonai hírszerzés, amelynek budapesti embere később a szerző szerint évtizedekig nem kapott lehetőséget hiteles részletekkel, kalandokkal, érdekes figurákkal zsúfolt, pezsgő történetének közreadására. A sztori most először kerülhetett nyilvánosságra Kulcsár Istvánnak, a Magyar Rádió volt moszkvai és New-York-i tudósítójának, illetve Bokor Pálnak, az Atlantic Press Kiadó főszerkesztőjének közreműködésével.

„Az olvasó azzal a jóleső érzéssel csukja be Mihail Kamjanyicin, alias szentmiklósi Miklóssy Ivor romantikus kalandregénynek álcázott tényregényét, netán tényregénynek álcázott romantikus kalandregényét, hogy remekül szórakozott, és még gazdagodott is. Lehet-e bármi fontosabb és több ennél, amikor egy irodalmi műről ítélünk?” (Olvass Bele – a kultúrakirakat)