Kölykök, dilik, szerelem

„Valamikor hajdanán, pontosan 1988-ban – az esküvőnk utáni hajnalon – fogadalmat tettünk: oly sok időt elszúrtunk egymás nélkül, hogy ezentúl mindenhová együtt fogunk utazni!! Egymás nélkül csak azért sem megyünk sehová! Pedig tudtuk, hogy a foglalkozásunk a csavargásról (is) szól. Mégis. Mert bizony tényleg sok időt pocsékoltunk el egymás nélkül: huszonévesen mindketten (alaposan) elrontottuk az első házasságunkat, majd a hónunk alá kaptuk a gyerekeinket – ő a kettőjét, én a hármamat – , és összekötöttük az életünket. Mind az öt gyerek velünk élt (ma már három kirepült!), igazi nagy család lettünk. Merész dolog volt? Naná! Öt gyerek – manapság – komoly házi feladat! De bíztunk magunkban…”