Rumnapló

Paul ​Kemp, a kiégett, alkoholista újságíró egy New York-i kocsmában iszogatva döbben rá, mennyire torkig van a szürke és esős metropolisszal, ezért úgy dönt, szedi a sátorfáját, és elhúz a napfényes Puerto Ricóba. Kemp túrája pillanatok alatt meredek zuhanórepülésbe csap át, miután elhelyezkedik San Juan angol nyelvű napilapjánál, és nekilát, hogy halálra igya magát. A szigeten ez pofonegyszerűnek tűnik, hiszen a rum alig drágább, mint az ivóvíz, és mindig akad kivel inni. A szerkesztőség lecsúszott piásokból, megrögzött naplopókból és eszelős zugfirkászokból áll, akik bármit megtesznek, hogy ne kelljen melózniuk. Nem csoda, hogy balhé balhét követ, a srácok egyre többször keverednek összetűzésbe a helyi erőkkel és a rendőrséggel. És hogy a képlet ne legyen ilyen egyszerű, Kemp viszonyt kezd az egyik haverja barátnőjével.

Az akkoriban sportújságíróként dolgozó Hunter S. Thompson 1960-ban New Yorkból Puerto Ricóba utazott, és állást vállalt egy helyi lapnál. Életének erről a zűrös időszakáról szól első regénye, a „Rumnapló”, amelyet huszonegynéhány évesen, egy évtizeddel a kultikussá vált „Félelem és reszketés Las Vegasban” sikere előtt kezdett el írni, de amely csak 1998-ban jelent meg. A gonzo-újságírás atyjaként ismert Thompson a későbbi műveihez képest hagyományosabb szerkezetű és hangvételű regényt írt, amelyben azonban már megtalálhatók a később védjegyévé vált, semmivel össze nem téveszthető gonzo-stílus csírái és világsikert hozó regényeinek témái.