[Hercule Poirot 35] • Gloriett a hullának

„-….Az a megbízatásom, hogy megrendezzek egy gyilkosságot. Poirot nagyot nézett. – Na, nem igazi gyilkosságot – nyugtatta meg Mrs. Oliver. – Holnap itt nagy kerti mulatság lesz, és újdonságképpen műsorra tűznek egy társasjátékot is. Amit én rendezek. A címe: Hol a hulla? – És hogy megy ez a játék? – Természetesen van egy áldozat. Vannak rejtjelek, és vannak gyanúsítottak. Csupa sztereotip figura, tudja, a vamp, a zsaroló, az ifjú szerelmesek, a baljós komornyik és a többi. Fél korona a belépti díj, és aki benevez, annak megmutatják a rejtjeleket, meg kell találnia az áldozatot és a gyilkos fegyvert, ki kell találnia, hogy ki a gyilkos és mi volt a gyilkosság indítéka. – Tehát azért hívatott, hogy segítsek önnek megrendezni ezt a játékot? Poirot nem is próbálta kirekeszteni a hangjából a felháborodott szemrehányást. – Még mit nem? Azt én magam is elintézem. Minden készen áll holnapra. Nem, én egészen más okból kérettem ide. – Meglehet, hogy egyszerűen bolond vagyok – mondta –, de attól tartok, valami itt nincs rendben…”