Roxana, avagy a szerencsés kedves

Másfajta ​kalandokat beszél el e napló formában megírt regény, mint Robinson Crusoe örökéletű története. Itt egy világszép asszony, hercegek és dúsgazdag kereskedők ragyogó szeretője számol be öniróniával, hibáit cseppet sem szépítve, élete eseményeiről, s csak úgy mellékesen remek szatirikus rajzát nyújtja kora erkölcsi világának. A mű 1724-ben látott napvilágot, s másfél évszázaddal későbbi kiadása Walter Scott előszavát közli, melyben a következők olvashatók: „E csodaszép hölgy története önmagáért szól, bár sokban nem oly gyönyörködtető, mint maga a hősnő lehetett… S azt mondom, egyetlen óriási, sőt döntő jelentőségű tekintetben különbözik a hasonló természetű művektől, nevezetesen abban, hogy valóságos tények szolgálnak alapjául, s ilyenformán nem költött, hanem igaz történet. A színhely oly közel esik a valóságos személyek lakhelyéhez, hogy a szerző jónak látta bizonyos utcák és személyek nevét kipontozni, mivel a körülmények pontos leírásából könnyen következtetnénk kilétükre. A szerző a hölgy első férjével, a serfőzővel, valamint küzdelmes életű édesatyjával személyes ismeretségben állott, s reméli, az olvasó hitelt ad majd a külhonban történteknek is, mivel a hölgy oly őszintén számol be róluk.” A mai olvasó természetesen nem keresi már a kipontozott szöveg mögött rejlő személyeket. A fordulatos, kalandos történet azonban évszázadok múltán is érdekes, kellemes olvasmány.