[Gutenberg 62415] • A vörös postakocsi / Regény

A magyar széppróza szecessziós vonulatának remeke mindkét regény. Cselekményük igen karcsú pilléreken nyugszik, s ez is csak arra szolgál, hogy az író a bölcselkedő, a lírai, látomásos prózafutamait összetartsa. Szerelem és halál, rajongás és bánat ellentétei adják az alaptónusokat: egy letűnt világ színes legendáriuma szövődik belőle.

A vörös postakocsi a múlt század Pestjének merkantil, busongó mámorba hajló világát idézi, középpontjában Rezeda Kázmérral, a csalódott hírlapíróval, akinek szíve újra lángralobban Németh Klára, a szép színésznő iránt. Reménytelensége öngyilkossági kísérletbe is hajszolja és bár szerelmese felépülését segítve mellette áll, a mű végén Klára búcsút vesz tőle és visszatér a színészi pályára. Már ebben a regényben is felbukkan Alvinczi Eduárd, igazi főfigurává azonban az Őszi utazások a vörös postakocsinban nő. Ez a különös, extremitásaiban, indulataiban szélsőséges magyar nábob a bécsi udvar és a pesti lóversenypályák között ingázik. Mivel az uralkodóval összekülönbözik, nagy és rejtélyes útra indul. Medvefalvi kastélyába megy egy különös kompánia kíséretében, s ezek között találkozunk ismét Rezeda Kázmérral. Ezúttal egy bájosan kancsal parasztlány, Krónpinc Irma a szerelme. A máramarosi hegyek között különös, babonás dolgok történnek: Alviczi rejtélyes vendégéről kiderül, hogy nem más, mint a túlvilágról visszatért Rudolf királyfi. Az elégikus alaphang mindvégig sejteti Rezeda Kázmér szerelmének végkimenetelét, az újabb csalódást, a szerelmesek elválását.

Mindkét regény a Krúdy-életmű legérettebb írói vonásait mutatja: az egymásba úsztatott, vizuálisan gazdag, álomszerű képsorokat, az anekdoták, legendák, látomások elemeinek sűrű, bódító összefüggéseit remekül - szinte zenei módon - hangszereli az író.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői