Orvosi biofizika by Damjanovich, Sándor -- Read -- Imperial Library of Trantor

Index

Orvosi biofizika

1. I. rész – Az „élő” anyag legfontosabb szerkezeti tulajdonságai és szerepük a biológiai funkciókban

I/1. Az atom szerkezete

I/1.1 A mai atomképhez vezető út főbb állomásai

I/1.1.1. Atom, elektron, atommag I/1.1.2. Az energiakvantum közvetlen bizonyítéka I/1.1.3. Az elektron mint hullám

I/1.2. Az elektron viselkedésének matematikai megfogalmazása

I/1.2.1. A szabad elektron terjedési törvénye I/1.2.2. A Heisenberg-féle határozatlansági reláció I/1.2.3. A kötött állapotú elektron, atomi állapotok

I/1.3. A kvantummechanika eredményei a legegyszerűbb atom esetében

I/1.3.1. Diszkrét atomi energiaszintek, főkvantumszám I/1.3.2.Külső elektromos tér hatása a kötött elektronra, alagútjelenség I/1.3.3. A kovalens kémiai kötés

I/1.4. Az atomi elektronállapotok további kvantált tulajdonságai

I/1.4.1. Mellékkvantumszám és mágneses kvantumszám I/1.4.2 Az elektron spinje és a hozzá tartozó mágneses momentum I/1.4.3. A periódusos rendszer felépítése: Pauli-elv, elektronpálya, elektronhéj, Hund-szabály

I/1.5. Az atommag szerkezete

I/1.5.1. Az atommagot jellemző adatok áttekintése I/1.5.2. Az atommagot összetartó kölcsönhatás, tömeghiány, kötési energia I/1.5.3. Magmodellek, a nukleonok kvantált energiaállapotai I/1.5.4. Az atommag stabilitása

I/2. Atomi kölcsönhatások

I/2.1. Kötéstípusok

I/2.1.1. A kovalens kötés I/2.1.2. Elektrosztatikus kölcsönhatás részvételével kialakuló kötéstípusok I/2.1.3. Van der Waals-kölcsönhatások I/2.1.4. A H-kötés I/2.1.5. A hidrofób kölcsönhatás

I/3. Sokatomos rendszerek, rend és rendezetlenség

I/3.1. Boltzmann-eloszlás

I/3.1.1. A részecskék állapotainak eloszlása I/3.1.2. Milyen jelenségekben tapasztaljuk a Boltzmann-eloszlás érvényesülését?

I/3.2. Gázok

I/3.2.1. Ideális gáz I/3.2.2. A Boltzmann-eloszlás következményei ideális gázban: a Maxwell-féle sebességeloszlás I/3.2.3. Reális gáz

I/3.3. Szilárd anyagok

I/3.3.1. A kristályos állapot I/3.3.2. Energiasávok I/3.3.3. A tiltott sáv szélessége által meghatározott tulajdonságok; szigetelők, félvezetők, vezetők I/3.3.4. „Félvezető tulajdonság” létrehozása szennyezéssel I/3.3.5. A kristályszerkezet hibái

I/3.4. Folyadékok, folyadékkristályok

I/3.4.1. A folyadék állapot I/3.4.2. Folyadékkristályok: anizotrop folyadékok

I/4. Az élő anyag szerkezeti egységei

I/4.1. A víz

I/4.1.1. A vízmolekula szerkezete I/4.1.2. A vízmolekulák H-hidas kötésrendszere I/4.1.3. A víz szerepe az élő struktúrákban

I/4.2. Nukleinsavak

I/4.2.1. A nukleinsavak építőkövei és elsődleges szerkezete I/4.2.2. A nukleinsavak másodlagos szerkezete I/4.2.3. Az RNS másodlagos szerkezetének sajátosságai I/4.2.4. A DNS harmadlagos szerkezete, szuperhelicitás

I/4.3. Fehérjék

I/4.3.1. A fehérjék elsődleges szerkezete, aminosavak I/4.3.2. A fehérjék másodlagos szerkezete I/4.3.3. A harmadlagos szerkezet és kialakulása I/4.3.4. A térbeli szerkezet kialakításában szerepet játszó kölcsönhatások I/4.3.5. Negyedleges szerkezet

I/4.4. Rend és rendezetlenség makromolekuláris rendszerekben

I/5. Szupramolekuláris szerveződés az élő anyagban

I/5.1. Biológiai membránok

I/5.1.1. A lipid kettős réteg I/5.1.2. Membránfehérjék

I/5.2. Az örökítőanyag szerveződése a sejtmagban I/5.3. A citoszkeleton

2. II. rész – Sugárzások és kölcsönhatásuk az „élô” anyaggal

II/1. A sugárzásokról általában

II/1.1. Radiometriai alapok

II/1.1.1. Kisugárzott teljesítmény, felületi teljesítmény, energiaáram-erôsség, energiaáram-sûrûség vagy intenzitás II/1.1.2. Egyszerû törvények; a szimmetria, a távolságok és a szögek szerepe II/1.1.3. A sugárzás intenzitásának gyengülése közegen való áthaladáskor

II/1.2. A sugárzások osztályozása

II/2. Nem ionizáló sugárzások

II/2.1. A fény

II/2.1.1. A Fermat-elv mint a geometriai optika összegzése II/2.1.2. Optikai leképezés, a Fermat-elv alkalmazása görbült felületekre II/2.1.3. A fizikai optika vagy hullámoptika alapjai II/2.1.4. Fényinterferencia II/2.1.5. Fényelhajlás, diffrakció II/2.1.6. A diffrakciós módszerek alapjai II/2.1.7. Optikai anizotropia, a fény polarizációja II/2.1.8. A fény mint elektromágneses hullám és mint fényrészecske-, fotonsugárzás

II/2.2 A fény keletkezése

II/2.2.1. Hômérsékleti sugárzás II/2.2.2. A feketetest-sugárzás törvényei II/2.2.3. A Planck-féle sugárzási törvény II/2.2.4. Lumineszcencia II/2.2.5. A fényerôsítés gondolata II/2.2.6. Fényforrások, fotometria II/2.2.7. Lézerek II/2.2.8. A lézersugárzás legfontosabb tulajdonságai, lézertípusok

II/2.3. A fény és anyag kölcsönhatása

II/2.3.1. Fényszóródás II/2.3.2. Fényabszorpció II/2.3.3. A fény biológiai hatásainak általános megközelítése II/2.3.4. A fény hatása a szemre és a bôrre

II/2.4. Hang–ultrahang

II/2.4.1. Általános fizikai tulajdonságaik II/2.4.2. A hang terjedése közegekben II/2.4.3. Közegek határán lejátszódó jelenségek

II/3. Ionizáló sugárzások

II/3.1. A röntgensugárzás

II/3.1.1. Általános jellemzôk II/3.1.2. A fékezési röntgensugárzás jelensége és spektruma II/3.1.3. A fékezési sugárzás során kisugárzott összteljesítmény II/3.1.4. Karakterisztikus röntgensugárzás II/3.1.5. A röntgensugárzás abszorpciója II/3.1.6. A röntgensugárzás abszorpciójához vezetô kölcsönhatások

II/3.2. Magsugárzások, radioaktív izotópok

II/3.2.1. A radioaktív bomlás módjai II/3.2.2. A radioaktív bomlás törvénye II/3.2.3. A magsugárzások kölcsönhatása atomi rendszerekkel II/3.2.4. Radioaktív izotópok felhasználása II/3.2.5. Az ionizáló sugárzások detektálása II/3.2.6. Részecskegyorsítók az orvostudományban

II/4. Dozimetria

II/4.1. Dózisfogalmak

II/4.1.1. Fizikai dózisfogalmak II/4.1.2. Biológiai dózisfogalmak II/4.1.3. Származtatott dózisfogalmak

II/4.2. Dózismérô eszközök

II/4.2.1. Gázionizáción alapuló eszközök II/4.2.2. Filmdoziméterek II/4.2.3. Termolumineszcens doziméterek

II/4.3. Sugárvédelem

II/4.3.1. A sugárvédelem szempontjai a nemzetközi ajánlásokban II/4.3.2. A sugárzások forrásai

II/4.4. A sugárhatás dózisfüggése II/4.5. A sugárhatás molekuláris elmélete

II/4.5.1. DNS-károsodás II.4.5.2. Fehérjék károsodása II.4.5.3. A szervezet szintjén jelentkezô tünetek

II/4.6. A sugárhatást befolyásoló tényezôk

II/4.6.1. A sugárzás minôsége II/4.6.2. Idôfaktor II/4.6.3. Anyagcsere és hômérséklet II/4.6.4. Az oxigén hatása II/4.6.5. Sugárzás ellen védô anyagok II/4.6.6. Biológiai tényezôk

II/4.7. A nem ionizáló sugárzások és a vegyszerek hatásai

3. III. rész – Transzportjelenségek élô rendszerekben

III/1. Folyadékok és gázok áramlása

III/1.1. Alapfogalmak és alapegyenletek

III/1.1.1. Kontinuitási egyenlet

III/1.2. Ideális folyadékok áramlása

III/1.2.1. Bernoulli törvénye

III/1.3. Reális folyadékok lamináris áramlása

III/1.3.1. A Newton-féle súrlódási törvény III/1.3.2. Áramlás csövekben III/1.3.3. A Hagen–Poiseuille-törvény és alkalmazása a vérkeringésre

III/1.4. Turbulens áramlás III/1.5. Gömb alakú test mozgása viszkózus közegben

III/2. A diffúzió

III/2.1. A molekulák mozgása és a diffúzió

III/2.1.1. A molekuláris mozgás jellemzôi III/2.1.2. A diffúzió jelensége, Fick I. törvénye III/2.1.3. A diffúziós együttható további jellemzôi III/2.1.4. Fick II. törvénye III/2.1.5. A bolyongási probléma és Fick II. törvényének kapcsolata III/2.1.6. A diffúziós folyamatok idôtôl való függésének elemzése III/2.1.7. A diffúzió által szabályozott kémiai reakciók

III/2.2. A diffúzió néhány különleges esete

III/2.2.1. Az ozmózis jelensége, Van’t Hoff-törvénye III/2.2.2. Az ozmózisnyomás gyakorlati jelentôsége III/2.2.3. Laterális diffúzió biológiai membránokban

III/3. A transzportfolyamatok termodinamikai vonatkozásai

III/3.1. A diffúzió jelensége, ha a rendszer nincs termikus egyensúlyban

III/3.1.1. Termodiffúzió, hôvezetés

III/3.2. A termodinamikai rendszer jellemzésére szolgáló mennyiségek és a transzportfolyamatok kapcsolata

III/3.2.1. Extenzív és intenzív mennyiségek III/3.2.2. A transzportfolyamatok egységes leírása

III/3.3. A termodinamika fôtételei

III/3.3.1. A termodinamika elsô fôtétele és általánosítása III/3.3.2. A kémiai potenciál és az elektrokémiai potenciál III/3.3.3. A termodinamika második fôtétele és az entrópia III/3.3.4. Az entrópia statisztikus bevezetése III/3.3.5. Az új entrópia fogalom néhány következménye, a termodinamika harmadik fôtétele

III/3.4. A termodinamikai potenciálfüggvények

III/3.4.1. Az entalpia III/3.4.2. A szabad energia és a szabad entalpia III/3.4.3. A termodinamikai potenciálok változása kiegyenlítôdési folyamatokban III/3.4.4. A leggyakrabban használt termodinamikai potenciálfüggvények és néhány további tulajdonságuk III/3.4.5. Híg oldatok szabad entalpiája és a komponensek kémiai potenciálja (kapcsolat a koncentrációval)

III/3.5. Az élô szervezet energiaforgalma

III/4. Transzportfolyamatok a biológiai membránon keresztül, membránpotenciál

III/4.1. Transzportjelenségek a sejt nyugalmi állapotában

III/4.1.1. Töltéssel nem rendelkezô részecskék passzív diffúziója III/4.1.2. Ionok passzív diffúziója III/4.1.3. Aktív transzport III/4.1.4. Makromolekula- és részecsketranszport

III/4.2. A nyugalmi membránpotenciál

III/4.2.1. A nyugalmi membránpotenciál értelmezése a Goldman–Hodgkin–Katz- (GHK-) egyenlettel III/4.2.2. A nyugalmi membránpotenciál és a Nernst-egyenlet kapcsolata

III/4.3. Membránpotenciál-változások az ingerküszöb alatt

III/4.3.1. Helyi (elektrotónusos) membránpotenciál-változások és elektromos modelljük III/4.3.2. A membrán elektromos modelljébôl származó eredmények

III/4.4. A membránpotenciál tulajdonságai ingerületi állapotban: az akciós potenciál

III/4.4.1. Az akciós potenciál jelalakja III/4.4.2. Ionáramok az akciós potenciál alatt III/4.4.3. Az akciós potenciál terjedése

4. IV. rész – Az érzékszervek biofizikája

IV/1. Az érzékelés folyamatának általános törvényszerûségei

IV/1.1. A folyamat alapvetô elemei és jellemzôi

IV/1.1.1. Érzékelôsejtek, receptorok, érzékszervek IV/1.1.2. A receptorok fajtái, szerepe IV/1.1.3. A receptorok és az idegrost IV/1.2.1. Abszolút és relatív küszöbinger IV/1.2.2. A Weber-törvény IV/1.2.3. A Weber–Fechner-törvény IV/1.2.4. A Stevens-törvény

IV/2. A látás

IV/2.1. A szem vázlatos szerkezete

IV/2.1.1. A szem és a retina felépítése IV/2.1.2. A fotoreceptor sejtek szerkezete

IV/2.2. A látás biofizikai alapjai

IV/2.2.1. Optikai leképezés a szemben IV/2.2.2. A szem képalkotásának hibái és azok korrigálása IV/2.2.3. A szem feloldóképessége IV/2.2.4. A látási ingerület kialakulása a retinában IV/2.2.5. A fotoreceptorsejtek érzékenysége IV/2.2.6. Fotokémiai folyamatok a receptorsejtekben IV/2.2.7. Színlátás

IV/3. A hallás

IV/3.1. A hallható hangok néhány közös tulajdonsága

IV/3.1.1. A hang magassága IV/3.1.2. A hang színezete IV/3.1.3. Az irányhallás IV/3.1.4. Hangok és hallás IV/3.1.5. Intenzitásszint

IV/3.2. Az emberi fül felépítése és mûködése

IV/3.2.1. A külsô fül IV/3.2.2. A középfül IV/3.2.3. A belsô fül IV.3.2.4. A Corti-szerv anatómiája

IV/3.3. A szôrsejtek szerepe a hallás folyamatában

IV/3.3.1. A külsô szôrsejtek mint molekuláris motorok IV/3.3.2. Adaptációs mechanizmusok

IV/3.4. Az akusztikus információ kódolása

IV/3.4.1. Hely teória IV/3.4.2. A röplabdaelmélet

IV/3.5. Pszichoakusztika, hangosság

IV/3.5.1. A phonskála IV/3.5.2. A sonskála IV/3.5.3. A zajszint és mérése

5. V. rész – Biomechanika

V/1. A szubcelluláris és sejtes struktúrák biomechanikája

V/1.1. A citoszkeletális rendszer biofizikája

V/1.1.1. A citoszkeletális filamentumok rugalmassága V/1.1.2. A citoszkeletális filamentumok polimerizációja V/1.1.3. A citoszkeletális rendszer komponensei V/1.1.4. Sejtmozgás, motilitás

V/1.2. A motorfehérjék biofizikája

V/1.2.1. Motorfehérjék csoportosítása V/1.2.2. Motorfehérjék közös tulajdonságai

V/1.3. Az izommûködés biofizikája

V/1.3.1. Izomtípusok V/1.3.2. A harántcsíkolt izom szerkezete V/1.3.3. A harántcsíkolt izom mûködése

V/1.4. Az izom-összehúzódás szabályozása

V/1.4.1. A tropomiozin-troponin alapú szabályozás

V/2. A mozgásszervek biomechanikája

V/2.1. A csontrendszer

V/2.1.1. A csontszövet mint anyag V/2.1.2. A csont mint szerv V/2.1.3. A csontváz mint szervrendszer

V/2.2. Az ízületek biomechanikája

V/2.2.1. Statika, reológia V/2.2.2. Kinetika V/2.2.3. Tribológia

6. VI. rész – A molekuláris és sejtdiagnosztika fizikai módszerei

VI/1. Szedimentációs és elektroforetikus módszerek

VI/1.1. Szedimentációs módszerek

VI/1.1.1. Szedimentációs sebességi módszer VI/1.1.2. Szedimentációs egyensúlyi módszer

VI/1.2. Elektroforézis és izoelektromos fokuszálás

VI/1.2.1. Szabad elektroforézis VI/1.2.2. Gélelektroforézis VI/1.2.3. Izoelektromos fokuszálás VI/1.2.4. Blottingtechnikák

VI/2. Mikroszkópos módszerek

VI/2.1. Az egyszerû nagyító (lupe) VI/2.2. A fénymikroszkóp

VI/2.2.1. A fénymikroszkóp képalkotása VI/2.2.2. Felbontóképesség, Abbe-elv

VI/2.3. Speciális mikroszkópok

VI/2.3.1. Sztereomikroszkóp VI/2.3.2. Ultramikroszkóp VI/2.3.3. Fluoreszcenciamikroszkóp VI/2.3.4. Polarizációs mikroszkóp VI/2.3.5. Fáziskontraszt-mikroszkóp

VI/3. Optikai spektroszkópiai módszerek

VI/3.1. Abszorpciós spektroszkópia az UV– és a látható tartományban

VI/3.1.1. Fényelnyelés híg oldatokban VI/3.1.2. Abszorpciós spektrofotométerek VI/3.1.3. Abszorpciós sávok a spektrumban

VI/3.2. Infravörös spektroszkópia

VI/3.2.1. A molekularezgések VI/3.2.2. Vegyületek, molekulák azonosítása, az IR-spektroszkópia analitikai alkalmazásai

VI/3.3. Lumineszcencia spektroszkópia

VI/3.3.1. A fényemisszió jelensége: fluoreszcencia és foszforeszcencia VI/3.3.2. A lumineszcencia jellemzése VI/3.3.3. A fluoreszcencia gyakorlati alkalmazásának területei

VI/3.4. Fényszóráson alapuló eljárások

VI/4. Áramlási citometria és sejtszeparálás

VI/4.1. Az áramlási citométerek mûködésének általános elvei VI/4.2. A mérési eredmények feldolgozása, adattárolás VI/4.3. Sejtszeparálás VI/4.4. Az áramlási citometria néhány alkalmazása

VI/4.4.1. DNS-tartalom-mérés VI/4.4.2. Immunofluoreszcencia

7. VII. rész – Elektromos jelek és módszerek az orvosi gyakorlatban

VII/1. Elektromos jelek feldolgozása

VII/1.1. Az orvosi gyakorlatban elôforduló jelek osztályozása, feldolgozása

VII/1.1.1. A jelek osztályozása VII/1.1.2. A zaj csökkentése átlagolással VII/1.1.3. Jelek Fourier-felbontása VII/1.1.4. Orvosi jelfeldolgozó lánc elvi felépítése

VII/1.2. Analóg elektromos alapáramkörök

VII/1.2.1. Feszültségosztó VII/1.2.2. RC-körök egyenáramú áramkörben VII/1.2.3. Váltóáramú szûrôkörök VII/1.2.4. LC-kör (rezgôkör)

VII/1.3. Félvezetô áramköri elemek

VII/1.3.1. Félvezetô dióda VII/1.3.2. Tranzisztorok VII/1.3.3. FET (Field Effect Transistor) VII/1.3.4. MOS (Metal Oxide Semicondutor)-FET és CMOS (Complementer Metal Oxide Semicondutor)-FET

VII/1.4. Elektromos erôsítô

VII/1.4.1. Az erôsítô jellemzô adatai VII/1.4.2. Az erôsítô karakterisztikája VII/1.4.3. A visszacsatolás

VII/1.5. Jelátalakítás, jelszelektálás

VII/1.5.1. Analóg-digitális átalakítók VII/1.5.2. Zajszûrés VII/1.5.3. Impulzusjelek szelektálása

VII/1.6. Megjelenítôk

VII/1.6.1. Katódsugárcsô VII/1.6.2. Folyadékkristályos képernyôk (LCD) mûködése

VII/1.7. Terápiás célú elektromos készülékek felépítése és mûködésük alapjai

VII/2. Testfelszíni elektromos jelek feldolgozása

VII/2.1. Elektrokardiográfia

VII/2.1.1. Egy rost akciós potenciálja VII/2.1.2. Bipoláris elvezetések VII/2.1.3. Unipoláris elvezetések VII/2.1.4. Az EKG-jel feldolgozása VII/2.1.5. Vektorkardiográfia

VII/2.2. Elektroenkefalográfia VII/2.3. Elektromiográfia VII/2.4. Elektroretinográfia

VII/3. Audiometria

VII/3.1. Hangaudiometria VII/3.2. Objektív audiometria

8. VIII. rész – Képalkotó módszerek

VIII/1. A képi megjelenítés VIII/2. Felületi térképek

VIII/2.1. Endoszkópia

VIII/2.1.1. Száloptika VIII/2.1.2. Az endoszkópi kép keletkezése VIII/2.1.3. Endoszkópiai eljárások

VIII/2.2. Termográfia VIII/2.3. Elektromosfeszültség-térképek

VIII/3. Szummációs eljárások

VIII/3.1. Röntgensugárzás abszorpcióján alapuló módszerek

VIII/3.1.1. Röntgenátvilágítás VIII/3.1.2. Elektronikus röntgenkép-erôsítô VIII/3.1.3. Digitális röntgenképalkotás VIII/3.1.4. Digitális szubtrakciós angiográfia (DSA), röviden: digitális angiográfia (DA)

VIII/3.2. Izotópos nyomjelzéstechnikák: szcintigráfia

VIII/4. Tomográfiai módszerek

VIII/4.1. Mágneses magrezonanciás képalkotás, MRI – Direkt tomográfia 1.

VIII/4.1.1. Az MRI alapvetô mérési elve VIII/4.1.2. A szekvenciális pont módszer VIII/4.1.3. A kétdimenziós Fourier-transzformációs (2DFT) módszer VIII/4.1.4. Az axiális irányú mágneses tér által kiválasztott szelet voxeleinek elkülönítése VIII/4.1.5. Az MRI speciális területei és technikái

VIII/4.2. Ultrahangos képalkotás – Direkt tomográfia 2.

VIII/4.2.1. Piezoelektromos hatás, inverz piezoelektromos hatás VIII/4.2.2. Az UH forrás felépítése VIII/4.2.3. Az UH-nyaláb kialakulása és tulajdonságai VIII/4.2.4. Impulzus-echo módszerek, UH-képek VIII/4.2.5. A pásztázás megoldásai VIII/4.2.6. UH-képek feloldóképessége VIII/4.2.7. Háromdimenziós rekonstrukció VIII/4.2.8. Doppler-módszerek VIII/4.2.9. A Doppler-effektus gyakorlati felhasználása

VIII/4.3. Röntgenabszorpciós CT VIII/4.4. Magsugárzáson alapuló technikák

VIII/4.4.1. Fotonemissziós számítógépes tomográfia, SPECT VIII/4.4.2. Pozitronemissziós tomográfia, PET

9. IX. rész – Terápiás módszerek fizikai alapjai

IX/1. Lézerek terápiás alkalmazása

IX/1.1. A lézersugárzás kölcsönhatása szövetekkel IX/1.2. Lézerek sebészeti alkalmazásai

IX/1.2.1. Koaguláció IX/1.2.2. Vaporizáció, karbonizáció IX/1.2.3. Atomizáció IX/1.2.4. Ionizáció

IX/2. A fény terápiás alkalmazása – fototerápia, fotokemoterápia

IX/2.1. PUVA terápia IX/2.2. Fotodinamikus terápia IX/2.3. Kékfény-terápia

IX/3. Sugárterápia

IX/3.1. Az alkalmazandó sugárzás megválasztása

IX/3.1.1. α sugárzás IX/3.1.2. β-sugárzás és elektronsugárzás IX/3.1.3. γ- és röntgensugárzás, összefoglaló néven fotonsugárzás IX/3.1.4. Protonsugárzás

IX/3.2. A sugárzás eljuttatása a besugározandó gócba

IX/3.2.1. A képalkotó eljárások és a besugárzás együttes alkalmazása IX/3.2.2. Kollimátorok IX/3.2.3. Forgó besugárzás IX/3.2.4. Egy speciális sugárterápiás eszköz, a gamma-kés IX/3.2.5. Az izotópkezelés kivitelezése

IX/4. Elektromos áram terápiás alkalmazásai

IX/4.1. Egyenáram alkalmazása IX/4.2. Ingeráram-terápia IX/4.3. Szívritmus-szabályozó IX/4.4. Defibrillátor

IX/5. Hôterápiás eljárások

IX/5.1. Ultrahang-terápia IX/5.2. Nagyfrekvenciás hôterápia IX/5.3. Elektromos sebészet

10. X. rész – Az élettudományi kutatómunka fizikai módszerei

X/1. Optikai spektroszkópiai módszerek

X/1.1. Lumineszcencia-spektroszkópián alapuló eljárások

X/1.1.1. Förster típusú rezonancia-energiaátadás (energiatranszfer) X/1.1.2. Fluoreszcencia-kioltás X/1.1.3. A fluoreszcencia-polarizáció mérése és alkalmazásai X/1.1.4. Idôfüggô fluoreszcencia-paraméterek meghatározása

X/1.2. Infravörös spektroszkópia

X/1.2.1. Molekuláris biofizikai alkalmazás: fehérjekonformáció meghatározása X/1.2.2. Közeli infravörös (NIR-) spektroszkópia

X/1.3. Fényszórásmérés

X/1.3.1. Statikus fényszórásmérés X/1.3.2. Dinamikus fényszórásmérés

X/1.4. Cirkuláris dikroizmus (CD) – spektroszkópia

X/1.4.1. Optikai aktivitás X/1.4.2. Cirkulárisan és elliptikusan poláros fény X/1.4.3. A CD-spektroszkópia alkalmazása makromolekulák szerkezetvizsgálatában

X/2. Pásztázó mikroszkópos módszerek

X/2.1. A pásztázás elve X/2.2. Az atomerô-mikroszkópia, AFM

X/3. Modern fénymikroszkópiai eljárások

X/3.1. Konfokális lézer-pásztázómikroszkópia, CLSM X/3.2. A közeli mezô optikai mikroszkópia, NSOM X/3.3. „Tovatûnô” (evaneszcens) fluoreszcencia X/3.4. Az optikai csipesz

X/4. Rádióspektroszkópiai módszerek: mágneses magrezonancia spektroszkópia (NMR) és elektronspin-rezonancia spektroszkópia (ESR)

X/4.1. Az NMR és az ESR fizikai alapjai X/4.2. Az ESR-spektroszkópia néhány biológiai vonatkozása

X/5. Elektronmikroszkópia

X/5.1. Az elektronmikroszkóp felbontása X/5.2. Az elektronmikroszkóp felépítése X/5.3. Az elektronnyaláb kölcsönhatása a mintával, mérési lehetôségek

X/5.3.1. Transzmissziós elektronmikroszkópia: TEM X/5.3.2. Pásztázó (scanning) elektronmikroszkópia: SEM

X/6. Röntgen-diffrakció X/7. Tömegspektrometria

11. A legfontosabb, könyv alakban megjelent irodalmi források

← Prev
Back
Next →

← Prev
Back
Next →