Michael Ondaatje
AZ ANGOL BETEG
Michael Ondaatje The English Patient Vintage Books Copyright © 1992 by Michael Ondaatje
Fordította
M. SZÁSZ ANNA és SZÁSZ IMRE
ISBN 978-963-9690-51-6
Hungarian translation © M. Szász Anna, Szász Imre, 1997, 2007
Hungarian edition © Lázi Könyvkiadó, 2007 Borítókép © Red Dot / Everett NY, 2007
A Lázi Kft. Kiadása e-mail: info@lazikiado.hu www.lazikiado.hu
A kiadásért felel: a kiadó ügyvezető igazgatója Lektor: Juhász Ferenc Tördelőszerkesztés és borítótipográfia: Szentmiklósi Csaba
Felelős szerkesztő: Hunyadi Csaba Zsolt
Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. - 271118 Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató
A könyv főhőse, a titokzatos „angol beteg” - mint kiderül, magyar gróf -, Almásy László valóban létező személy, kitűnő repülő és repülési szakértő, Afrika-kutató. Ondaatje könyve azonban nem az ő életregénye, alakját a szerző meglehetősen átírta, átértelmezte, jóllehet legnagyobb felfedezését, a szaharai sziklarajzok egyik legszebb produktumának meglelését leírja a könyvben.
A mű azonban másról szól. Mindenekelőtt egy kicsiny társaságról, négy emberről, akik a második világháború végén egy olaszországi kastélyban élnek: egyikük halálos betegként (ő Almásy gróf), másikuk, Hana beteg ápolóként, harmadíkuk, Kip tűzszerészként, negyedíkük afféle lógósként, akinek céljaira csak lassan derül fény. A világtól elzárt, a háborútól mégis körülvett kicsiny szigeten bontakozik ki a négy ember drámája. Az időrend bravúros kezeléséből adódóan az olvasó állandó feszültségben él: nem tudja, kicsoda az angol beteg, nem érti, mit keres a társaságban Caravaggio, a csonka ujjú kóborló, nem sejti, milyen kapcsolat fűzi össze a szereplőket. Lassan válik mind világosabbá, hogy mi és miért történt. Hogyan vált a magyar repülő német ügynökké, hogyan vesztette el hüvelykujjait Caravaggio, mi tartja össze a két fiatalt, Hanát és a szikh Kipet. A múlt lassan tárul az olvasó elé, de minden új és újabb kitárulkozás csodás panorámát nyújt: az egyik á repülők és Szahara-kutatók világát tárja föl, a másik modernség és ősi kultúrák találkozásáról ad képet, a harmadik egy szerelmi háromszög csodás rajzát nyújtja, a negyedik egy haldokló utolsó üzenetét közvetíti, az ötödik egy szerelmi tragédia nagyszerű ábrázolása.
A remekmívű, világirodalmi rangú regény filmként is óriási sikert aratott.
Noha e könyv néhány szereplője történelmi alakokból nőtt ki, és noha számos itt leírt vidék - például a Gilf Kebir és a környező sivatag - valóban létezik, és a harmincas években mérték fel őket, feltétlenül hangsúlyoznom kell, hogy ez a történet fikció, és a benne megjelenő szereplők arcképe éppúgy a képzelet terméke, mint az események és expedíciók egy része.
Szeretnék köszönetét mondani a Királyi Földrajzi Társaságnak, hogy levéltári anyagai olvasását engedélyezte, és a Geographical Journal számaiban tallózhattam a felfedezők és utazásaik világában - a szerzők sokszor nagyon szép beszámolói között. Idéztem egy szakaszt Hasszánéin bej „Kufrán át Darfuba” című cikkéből (1924), a homokviharok leírását, és rá és más felfedezőkre támaszkodva igyekeztem felidézni a harmincas évek sivatagát. Hálás vagyok azokért az információkért, amelyeket Richard A. Bermann: „A Líbiai-sivatag történeti problémái” című munkájából (1934) és R. R. Bagnoldnak abból a recenziójából kaptam, amelyet Almásy sivatagi kutatásainak monográfiájáról írt.
Anyaggyűjtésem során különösen fontosnak bizonyult néhány könyv. Kiváltképp hasznos volt Major Hartleyé, az Unexploded Bomb, hogy leírjam a bombák szerkezetét és a brit bombahatástalanító egységeket a második világháború elején. Idéztem is ebből a könyvből (a dőlt betűs sorok az „In situ” fejezetben), és Kirpál Szingh hatástalanítási módszereinek egy részét azokra a valóságos technikákra alapoztam, amelyeket Hartley feljegyez. A beteg jegyzetei közt talált leírás bizonyos szelek természetéről Lyall Watson csodálatos könyvéből, A menny leheletéből, származik, a szó szerinti idézetek idézőjelben vannak. A dőlt betűs sorok forrásai: 32. oldal Christopher Smart; 154-155. oldalak John Milton: Elveszett Paradicsom; a sor, melyre Hana emlékszik a 302. oldalon, Anne Wilkinsoné. Forrásomul szolgált Alan Moorehead könyve, The Villa Diana is. További fontos könyvek voltak: Mary McCarthy: The Stones of Florence; Leonard Mosley: The Cat and the Mice; G. W. L. Nicholson: The Canadians in Italy 1943-5 és Canada’s Nursing Sisters; The Marshall Cavendish Encyclopaedia of World War II; F. Yeats-Brown: Martial India és három másik könyv az indiai katonaságról: The Tiger Strikes és The Tiger Kills, mindkettőt a Tájékoztatási Igazgatóság adta ki 1942-ben Újdelhiben, és A Roll of Honor.
Köszönetét mondok a Glendon College angol tanszékének, a York Egyetemnek, a Villa Serbeloninak, a Rockefeller Alapítványnak, a Metropolitan Toronto Kézikönyvtárának.
Szeretném megköszönni az alábbiak nagylelkű segítségét: Elisabeth Dennysét, aki megengedte, hogy elolvassam a háború alatt Egyiptomból írt leveleit; a Villa San Girolamo Margaret nővéréét; Michael Williamsonét a Kanadai Nemzeti Könyvtárban Ottawában; Rodney Dennisét; Linda Spaldingét; Ellen Levine-ét. És Lally Marwah-ét, Douglas Le Panét, David Youngét és Donya Peroffét.
Végül külön hálás köszönetét mondok Ellen Seligman-nek, Liz Caldernek és Sonny Mehtának.
Hálásan köszönöm az engedélyt, hogy az alábbi, már kinyomtatott művekből idézzek:
Sammy Fain, Irving Kahal és Pierre Norman: „When I Take My Sugár to Tea”. Famous Music Corporation, 1931.
Wallace Stevens: ,Arrival at the Waldorf’. The Collected Poems of Wallace Stevens. Alfred A. Knopf Inc., 1954.
Major A. B. Hartley: Unexploded Bomb: A History of Bomb Disposal. Macmillan Publishing Company, 1958.
Lorenz Hart és Richard Rogers: „Manhattan”. Edward B. Marks Music Company, 1925.
A. A. Milne: When We Were Very Young. Penguin USA, 1924.
John Ball: Cikk a The Geographical Journal LXX. évfolyamában.
Vernon Duke és Ira Gershwin: „I Can’t Get Started”. Warner/Chappell Music Inc., 1935.
Sammy Fain és Irving Kahal: „FII Be Seeing You”. Williamson Music Co., 1938.
Skip és Mary Dickinson emlékére
Quintinnek és Griffinnek és Louise Dennysnek, köszönettel
„Biztosra veszem, hogy a legtöbben Önök közül emlékeznek a Gilf Kebírben elhunyt Geoffrey Clifton halálának tragikus körülményeire, majd ezt követően feleségének, Katharine Cliftonnak eltűnésére az 1939-es sivatagi expedíció során, amely Zarzurát kereste.
Nem kezdhetem el a ma esti ülést anélkül, hogy mély részvéttel ne említsem meg ezeket a tragikus eseteket.
A ma esti előadás... ”
A FÖLDRAJZI TÁRSASÁG ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVÉBŐL, LONDON, 194-, NOVEMBER