John Armstrong
Hogyan aggódjunk kevesebbet a pénz miatt?
hvg könyvek
I. Bevezetés
Ez a könyv a pénzhez kapcsolódó aggályokról és nem pénzügyi problémákról szól. Fontos a kettő között különbséget tenni.
A problémák nem tűrnek halasztást, azonnali cselekvést igényelnek: Nem tudom, hogyan fizetem be a kocsi kötelező biztosítását. Sosem faragom le a hitelkártyámon lévő tartozást: mintha malomkövet kötnének a nyakamba. Nagyon szeretném magániskolába küldeni a tizennégy éves fiamat, most ugyanis bukdácsol. Mégsem engedhetem meg magamnak.
Az efféle anyagi problémákat kétféleképpen lehet megoldani. Vagy több pénzhez jutunk - kölcsönök felvételével, jövedelmezőbb állással, a kiadások csökkentésével -, vagy lemondunk valamiről.
Az aggályok gyakran többet árulnak el az aggódó személyéről, mint a környezetéről. Azt jelzik, mi zajlik a fejünkben, nem pedig csak azt, éppen hogy áll a bankszámlánk. Időtlenek: Aggódom, mert tizenöt évvel ezelőtt szörnyű pénzügyi döntést hoztam. Aggódom, hogy a gyerekeimnek felnőttkorukban nem lesz elég pénzük. A képzelethez és az érzelmekhez kötődnek, nem csak az itt és most történtekhez.
A pénzzel kapcsolatos aggályokat tehát egész máshogyan kell kezelni, mint a pénzügyi problémákat. Aggályaink eloszlatásához a gondolkodási sémáinkat (az ideológiát) és az értékrendünket (a kultúrát) kell górcső alá vennünk, hiszen egyéni, önálló létünk során ezekre építünk.
A pénzügyi tanácsok jellemzően a Miként juthatunk több pénzhez? kérdésre próbálnak válaszolni. Különféle javaslatokat, instrukciókat adnak vagyonunk növelésére: készítsünk ingatlanportfóliót, keressünk jobban fizető állást, kössünk házasságot egy gazdag emberrel. Azt feltételezik, hogy már eleve tudjuk, mennyit („Többet! Többet!”) és miért („Megőrült?”) akarunk. Ideális esetben a „Miként juthatnék több pénzhez?” kérdést csak az után szabadna feltennünk, hogy eldöntöttük, mire és mennyi pénzre van szükségünk.
Máskor a pénzügyi tanácsok a Hogyan boldogulhatnánk kevesebből? kérdésre keresik a választ. Rengeteg spórolási ötlet van: vágjuk szét a hitelkártyánkat; vegyük rá magunkat, hogy minden kiadást feljegyezzünk; viseljünk eggyel több pulóvert otthon, és költsünk kevesebbet a fűtésre; gyűjtsünk kedvezménykuponokat. Ezek voltaképp nagyon hasznos stratégiák. Azt feltételezik ugyanakkor, hogy megfelelő célokat tűztünk ki magunk elé, és ezeket spórolással kívánjuk elérni. Az alapkérdést azonban nem érintik: Tulajdonképpen mire is kell nekem a pénz? Másképp fogalmazva: Hogyan függ össze a pénz és a jólét?
Vagyis tanácsadási kultúránk inkább az anyagi problémákkal, semmint az aggályokkal foglalkozik. Ez baj, a pénz ugyanis mélyen áthatja mindennapjainkat. Életünk végéig foglalkoznunk kell vele, hatással van az identitástudatunkra, befolyásolja, miként viszonyulunk másokhoz, generációkat köt össze és választ szét; a pénz az a terep, ahol kiélhetjük kapzsiságunkat és nagylelkűségünket, ahol bölcs, illetve kevésbé bölcs döntéseket hozhatunk. Szabadság, vágyak, hatalom, státus, munka, tulajdon; ezek az életünket uraló fogalmak szinte mindig a pénzben vagy azzal kapcsolatban válnak kézzelfoghatóvá.
Az oktatáselmélet markáns különbséget tesz a képzés és a nevelés között. A képzés révén megismerhetjük, hogy egy adott feladatot hogyan tudnánk hatékonyabban és megbízhatóbban elvégezni. A nevelés ezzel szemben megnyitja és gazdagítja az elmét. Ahhoz, hogy képezzünk valakit, semmit nem kell tudnunk arról, ki ő, mit szeret, és miért azt szereti. A nevelés ugyanakkor a személyiség egészét kívánja megérinteni. A pénzt pedig hagyományosan nem a szélesebb és nemesebb értelmű nevelés, hanem a képzés tárgyaként kezeljük.
A pénzhez való viszonyulást végeredményben a legátfogóbb és legmegfoghatatlanabb eszmék határozzák meg - emberi mivoltunk, „az élet, a világmindenség meg minden” kérdése. Vagyis a pénzhez való viszonyulásunkat meglehetősen elvontnak tűnő gondolatok segíthetik és hátráltathatják.
Karl Marx érvelése szerint a pénz egy mélységesen igazságtalan rendszer alkotóeleme. A nyilvánvalóan nehéz időket élőket éppúgy megkárosítja, akár a sikereseket. Csakis úgy menekülhetünk meg tőle, ha a rendszert teljes egészében elutasítjuk; ha kiszállunk a mókuskerékből, és forradalmat viszünk véghez. A pénz ebben az értelmezésben tehát egy idegen, a világra nehezedő teher.
A szabadpiacot pártoló Chicagói Iskola szerint ugyanakkor a pénz alapvetően semleges közvetítőeszköz, amelyen keresztül az emberek racionális együttműködésre lépnek, hogy maximalizálják a hasznukat. A pénz ebben az értelemben ártalmatlan jelenség. Minden, látszólag a pénzzel okolható kudarc valójában a racionalitás kudarca. Az ember sorsa anyagi szempontból szabadon alakítható.
Ezek ugyan komoly elméletek, mégis nyilvánvaló, hogy kevesen gondolkodnak ilyen precíz és alaposan kidolgozott rendszerekben a pénzről. Persze, van valamilyen elképzelésünk - még ha homályosabb, költőibb vagy unalmasabb is annál, mint amilyen lehetne. A pénzhez való viszonyunkba beemeljük az életről és a világról alkotott képünket. Nem kell rögtön elfogadnunk vagy elutasítanunk Marxot vagy a szabadpiac elméletalkotóit. Álláspontjaik inkább inspirációt adhatnak egy sokkal személyesebb kérdés megválaszolásához: Mi valójában hogyan gondolkodunk a pénzről? Ez pedig elvezet a könyv egyik legfontosabb céljához: hogy magunk is megalkossuk saját elméletünket a pénzről és az életünkben betöltött szerepéről.
II. Elmélkedjünk a pénzről!